Igazából, eléggé furcsa, ha elgondolkodok ezen a mondaton. Miért köszönök én egy tök vad ideggenek, akit még életemben nem láttam, és arról sem tudok, hogy él? Ez azért eléggé fura. Persze, írhatnám azt, hogy belénk van nevelve, stb. De akkor hazudnék, mert tudom, hogy belém nincs, ha nem akarok kösszönni, akkor nem fogok. Igazából órákig tudok írni a semmiről, de az vicces, hogy amikor a "való világban" vagyok emberek között, meg se tudok szólalni. Lol, mindegy. | Tumblrös.Kávémániás.Író(?).Kakóimádó. Zenefüggő.Mainstream. Welcome to Night Vale hallgató. Animés. Rocker. Kpopper.Dark.Yaoista.Ed Sheeran. Hobbit. Narnia.LEGOLAS.THOR. LOKI.AHHHW. Telefonfüggő.Könyvmoly. Rosszfiúk. Démonok. Feketeruhák. Kosaras.Ja, és mondtam már, hogy otaku(animés) vagyok?
Csillagok
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
"Your blood tastes so sweet. It's so delicious. I want more." (-Ayato Sakamaki)
"What do you want me to do to you?" (-Shu Sakamaki)
Ez egy Ao Haru Ride one shot (egy perces). Spoilert tartalmaz, és elég tömör (bocsi, hajnali fél egykor nem valami jó a fogalmazás módom), úgyhogy csak óvatosan az olvasásával! Nem tudom, hogy melyik rész az animében és a mangában, de azt tudom, hogy megy alatta egy tök jó zene, amit imádok. Ez arra a számra íródott. A fici amolyan mi lett volna ha? Kou nem száll le arról a bizonyos vonatról, Futaba szemszögéből(POV). Jó szórakozást hozzá! ^ ^
The train going away (AHR one shot)
Rendben. Ha Kou leszáll, szeretni fogom. Ha nem, elfelejtem. Ha leszáll, szeretni fogom. Ha nem, elfelejtem.
- Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak. - szólalt meg egy rémísztően hideg és mély hang, valahonnan a fejem fölött. Persze, nem az Isten volt, vagy valami, csak a vasútállomás egyik hangszórója lehetett. A vonat ajtói fájdalmas hangot adva csapódtak a helyükre, ami olyan volt, mintha egy kést forgattak volna a szívemben. A szemem még mindig szorosan csukva volt.
És nem mertem knyitni. Nem én. Mi lesz, he nem lesz itt Kou? Akkor el fogom őt felejteni? El kell felejtenem. Nem akarom kinyitni a szemem. Ha itt lesz, szeretni fogom.
Ha nem, el fogom felejteni.
Ha itt lesz... Kérlek, legyél itt, Kou! Kérlek! Kérlek, kérlek, kérlek... - fohászkodtam magamban, majd lassan kinyitotttam a szemeim. A torkom összeszorult, hirtelen nem kaptam levegőt, és a világ elmosódott előttem a könnyeim miatt.
Kou nem volt itt. Nekem... Nekem el kell felejtenem Kou-t. Muszáj lesz. De miért is akartam, hogy itt legyen? Yuuri is szereti őt. Yuuri jobban megérdemli őt, mint én. Ő sokkal jobb nálam.
De, ha tényleg így van... akkor miért fáj ennyire a mellkasom? Tényleg szeretni akarom Kou-t? A fiút, aki csak úgy eltűnt, fájdalmat okozott, újra megjelent, és ismét csak a sebeimet tépte fel? Tényleg akarom én ezt?
Nem.
Elég volt.
Nem szerethetem őt. Nem akarom szeretni őt. Holnaptól... Egy teljesen más Futabával fog találkozni. Muszáj lesz... Az lesz.
Sajnálom Kou. Még azt sem mondhattam el neked, hogy szeretlek.
Miattad.
Ez a vonat már nem fog megállni. És te sem. Csak mész előre, engem pedig itt hagysz, hogy aztán újra visszatérj, és megint elhagyj. Azt hiszem, csak nekem jelent valamit ez a dolog kettőnk között... Csak én akartam, hogy ez a hatalmas szakadék megszűnjön közöttünk. De azt hiszem, mostmár mindegy. Hiszen itt hagytál.