Maggie Stiefvater - A hollófiúk

Amit a moly.hu-n írnak róla:

"Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában."

Amit gondolok róla:

Izgalmas volt. És többet nem írok, mert tudom, hogy akkor burkolva elmondanám az egész könyvet, amit nem akarok. XD A lényeg, hogy olvassátok!

"– Honnan tudod?
– Jézusom, hát az internetről, Gansey."

"Blue két szabályt fogalmazott meg magának: tartsd távol magad a fiúktól, mert csak bajt hoznak rád, és tartsd távol magad a Holló Fiúktól, mert szemétládák."

"– (…) A sors azt akarja, hogy megismerd.
– A sors – visszhangozta Blue, fagyos pillantást vetve az anyjára. – Én azért nem dobálóznék ilyen szavakkal reggeli előtt."

"Mintha meg botlottak volna a térben vagy az időben."

Abigail Gibbins - Vacsora a vámpírral

Amit a moly.hu-n írnak róla:

Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet… Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára…

Amit gondolok róla:

Te jó ég! Rég olvastam már ilyen jó könyvet. Kaspar... Awwh. Nem tudom, olyan álompasi. És a könyv olvasása alatt állandóan a Diabolik Lovers járt a fejemben (mivel, abban is szexi vámpírok vannak...). És igazából nem volt olyan szereplő, akit ne szerettem volna. Talán csak az, aki SPOILER meg akarta erőszakolni Violet-et, meg annak a pasinak apját... Meg Kaspar nővérét sem bírtam annyira, amikor már kimutatta a fogai fehérjét. 

"Újra a szájához húzta a kezemet, én pedig megfogtam az övét, és nyöszörgé-semet visszafojtva reszkető ajkamhoz emeltem véres csuklóját. Mielőtt újra inni kezdett volna, rám nézett, és arcán megjelent jellegzetes fölényes mosolya.
– Szeretlek, kislány – közölte.
– Én is szeretlek, pióca – feleltem"

" – Már csak egy kicsi… már csak egy kicsi… – motyogta Kaspar dühödt elszántsággal, majd rálépett a fékre, és élesen balra kanyarodott.
– Meg fogok halni, meg fogok halni – nyüszítettem még mindig csukott szemmel.
– Nem, nem fogsz – horkant fel Kaspar, aztán hallottam, hogy sebességet vált, és az autó lelassul.
– Meg fogok halni! Nem akarok meghalni!
– Figyelj, már…
– Meg fogok halni, túl fiatal vagyok, hogy meghaljak. Nem halhatok meg, még nem voltam Disneylandben! – sikítottam hisztérikusan, fittyet hányva a tényre, hogy a kocsi egyre lassabban gurult."

"Azzal a lánnyal járok, akit hülye lettem volna tegnap elengedni. A lánnyal, aki életet lehelt ebbe a helybe. A lánnyal, aki miatt újra érzek."

Ami a moly.hu-n írnak róla;

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot.

Amit gonndolok róla;

Ez a könyv... Oké volt. Csak oké. A filmet valahogy jobban élveztem. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen elbaszott? Mindegy, azért megpróbálkozom a többi részével is... Elvégre, itt a főhősünk még csak 11 éves. :)

Kedvenc idézetek;

"Parancsol egy kis citromos italport?
– Micsodát?
– Citromos italport. Mugli édesség, de jómagam nagyon kedvelem.
– Köszönöm, nem kérek – húzta fel az orrát McGalagony, mintegy jelezve, hogy a pillanat nem alkalmas holmi citromos italporok fogyasztására."

"Akit egyszer ennyire szeretett valaki – aki talán már rég nem él –, azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi."

"Sokan úgy tartják, meghalt. Szerintem szó sincs róla. Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség."

Olvasható itt: http://hananoumifs.byethost5.com/ajandek-olvaso/Ao_Haru_Ride/05
http://animeaddicts.hu/download.php?onlinelist.23.8809
Nézhető itt: indavideo.hu

Amit az animeaddicts.hu-n írnak róla:

Főszereplőnk, Yoshioka Futaba friss felső középiskolásként nemcsak egész jellemét, de eddigi életstílusát is újraalkotta. Ennek a drasztikus változásnak az oka alsó középiskolában keresendő, mikor is barátnői kirekesztették, csak azért, mert aranyosnak számított. Valamint, ha ez még nem lenne elég az élettől, egy félreértés folytán még első szerelmének, Tanaka-kunnak sem tudta bevallani érzéseit.
Most, hogy végre maga mögött hagyhatta múltbéli sérelmeit, megújulva lép a középiskolás életbe, mottója pedig, hogy minél illetlenebben viselkedjen, mint "hölgy", hogy újdonsült barátnői még véletlenül se legyenek féltékenyek rá. Futaba így, teljes elégedettségben tengeti mindennapjait, mígnem egy régi ismerős lép be az életébe. Valaki, akit igazán sohasem tudott elfelejteni - Tanaka-kun. Vagy nem is ő lenne az? Így, Mabuchi Kounak nevezvén magát, Tanaka-kun újra színre lép. Mint kiderül, akkor, három éve, mindketten ugyanazt érezték egymás iránt, de Kou közli a lánnyal, hogy azóta minden megváltozott, sohasem térhetnek már vissza azokhoz az időkhöz. Ezt hallva, vajon Futaba képes lesz küzdeni a szerelemért, ami valójában még el sem kezdődött?

Amit gondolok róla:

Futaba egy szerencsétlen lány, és még hülye is. Nos... Kou-val ugyanez a helyzet. De ettől függetlenűl hihetetlenűl szeretem őket! És a többi szereplőt is; Yuuri-t, Murao-t, Kominato-t,és igen...

Még Touma-t is szeretem, annak ellenére, hogy úgy érzem, valami nem stimmel a gyerekkel. Sakisaka-sensei(a manga írója) szerintem pont olyannak teremtette őket, hogy nem lehet benne sekint sem jobban szeretni, mint a másikat. Mondjuk... Én még mindig a Kou x Futaba párosnak drukkolok, de hát na. Így van ez jól. XD ((Azthiszem))

Amikor a tekintetünk találkozott, mindig más irányba néztünk, hogy aztán újra egymásra nézhessünk. (-Futaba :3)

Amit a moly.hu-n írnak róla:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Amit gondolok róla:

Neem. Neeeeem. NEM, nem, nem, nem és nem! Erről a könyvről könyvet lehetne írni, erre idetolnak nekünk egy ilyen kis lepkefingot. Ilyen ismertetőt én is irok, basszus! Persze, ez nem éppen a moly hibája, de akkor is. Ahhw. Mindegy. Ez a könyv... Még nyár közepén olvastam .pdf-ben, amikor még nem volt ennyire túl hypolva(túl rajongva), és akkor is uh. Nem tudtam utána mit mondani, csak végigbőgtem az egész estét. Nekem mindkét nagymamám rákos volt(sajnos már csak azok voltak), és én tudom, milyen hihetetlenül ronda betegségről beszélünk, a fenébe is! ÉS értettem a könyvet.

Ennél igazabb könyvet szerintem még soha nem olvastam. Minden sora igaz volt. Agustus és Hazel biztos, hogy élnek valahol. Valahol létezniük kell, mert nem lehet, hogy ilyen emberek hiányoznak a világunkból. 

Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, bi

blikus rajongással, és szent meggyőződésünk 

lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek..., amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak 

tűnik.

Szintén igaz. És ezt a könyvet mindenkinek el kéne olvasnia. Nem azért, hogy sírjanak, vagy hogy Rómeó és Júlia 2. legyen az utókor számára, hanem mert meg kell tudniuk hogy... Van rosszabb élet annál, ha iPhone helyett Apple telefont kapunk. Érthető? Olvassátok El. Tolle lege. TOLLE LEGE. (Vedd és olvasd, vedd és olvasd.)