2015.07.19. 19:27, Amaimon
Elléptem az autótól, és szemügyre vettem az előttem tornyosuló fehér házat, ami körül volt véve erdővel. Hosszú napnak nézek elébe, gondoltam, majd tettem még pár lépést. Jó érzés lesz ilyen közel lenni az erdőhöz, talán futni is tudok majd.
- Colbie, gyerünk már! Néhány doboz még hátra van, na meg persze az a nagy is, amit lehet, hogy el se fogunk bírni. Lehet, hogy keresnünk kéne egy izmos, szingli apukát a környéken, biztos szívesen...
- Anya! - mordultam rá, kirántva az álmodozásából. Néha elég ciki tudott lenni, sőt, néha nagyon is. De attól még szerettem, persze. Nála jobb szülőt el sem tudtam volna képzelni.
- Jól van, jól van. - mondta mosolyogva, amitől csak még gyönyörűbbnek látszott. Szinte ugyan úgy néztünk ki; Homok barna, hullámos haja volt, mint nekem, és elég sportos alkata. Az ő gyönyörű, barna szemeit nem kaphattam meg; helyette apám búzakék szemeit örököltem. Szép volt, de nem szerettem, mert tudtam, hogy anya akárhányszor a szemembe nézett, elszomorodott egy kicsit.
Fogtam pár dobozt, majd dülöngélve megindultam vele a házba. Kicsit nehéz volt. Kicsit nagyon, de nem baj, végül is van egy végtelenül kedves anyám, akihez bármikor fordulhatok...
...Ha nem épp egy pasival beszélget. Vagy épp egy csapat, fél meztelen pasival, akik nem kicsit néztek ki jól. Huh. Úristen, kezdek úgy viselkedni, mint anya. Ez valami családi vonás lehet. Inkább mégis megindultam a dobozokkal a házba, annak reményében, hogy az a három, négy, öt darab doboz nem akar majd kiesni a kezeim körül. Hát, tévedtem, mert sikeresen leejtettem egyet.
Már szinte vártam, hogy a családi fényképek, vagy épp a nagyi porcelánedényei hangos robajjal a földre essenek, de ez nem történt meg; Az egyik "meztelenkedő" - nem mintha ellenemre lett volna a látvány - sikeresen elkapta a dobozt, mondjuk, azt nem értettem, hogy termett mellettem ilyen hamar, de jelen pillanatban ez a legkevésbé sem érdekelt. Felsóhajtottam.
- Köszönöm. - mondtam, míg a fiú csak ledermedve állt, a szemeimbe bámulva. Eltelt egy perc. Aztán kettő. Aztán kezdett elég zavaró lenni, úgyhogy leraktam dobozokat, amik a kezemben voltak, kivettem az ő kezéből azt, amelyik megmentette a leeséstől, majd bevittem a házba. Hűha. Lehet, hogy kicsit kettyós volt a srác? Még mindig ugyan ott állt, bár most már nem olyan volt, mint akit karóba húztak, hanem nagyokat pislogott a társai felé, akik épp el voltak foglalva azzal, hogy anyámnak csapják a szelet.
- Hé - szólítottam meg félve, várva attól, hogy pszichopata módjára nekem ront. Mivel ez nem történt meg, bátrabban folytattam. - Minden oké? Mert az előbb nagyon... Lefagytál. - elnevette magát - istenem, milyen aranyos nevetése volt! - és megvakarta a tarkóját, mintha zavarban lett volna.
- Sajnálom, csak... Tudod, nem minden nap látok ilyen szemeket. Mintha kontaktlencséd lenne, vagy ilyesmi. - nevetett fel megint. Elmosolyodtam egy kicsit, majd a többi dobozt is felkarolva beindultam a házba. Mondanom se kell, mennyire meglepődtem, amikor mellettem termett, majd kikapta a kezeimből a dobozokat, mintha nem lenne súlyuk, majd megkérdezte, hova tegye.
- Dobd csak le oda. - mutattam a nappali közepére. - Újfent köszönöm. - mosolyogtam rá már sokadjára, majd kezet nyújtottam neki. - A nevem Colbie, de jobban szeretem, a Callának szólítanak. - elfogadta a kezem, majd megrázta.
- Az én nevem Seth Clearwater. Gondolom, még gimis vagy. A rezervátumiba fogsz járni? - kérdezte, miközben elhelyezkedett egy széken.
- Aha, utálok korán kelni. - elmosolyodott, még jobban. Már kezdtem attól félni, hogy szétreped az arca.
- Én is. Hányadikos leszel?
- Tizenegy.
- Én is! Ez tök jó, legalább körbe tudlak vezetni a suliban, meg megmutatni a legjobb helyeket, ahol lógni szoktunk... - megköszörülte a torkát. - Már ha te is szeretnéd. Nem akarok nyomulósnak tűnni. Tudod, igazából nem vagyok ilyen.
- Csak hihetetlenül optimista és naiv. - szállt be a beszélgetésbe egy új hang is, mire Seth bele bokszolt a fiú vállába, aki szintén póló nélkül flangált, majd olyan fiúsan bunyózni kezdtek, olyan "haver vagy, haver" módon. Egy ideig álltam, és néztem őket, majd megvontam a vállam és a konyhába vonultam, amibe nem volt még sok minden; csak a bútorok, amiket a botúr szállító tett oda, úgy, hogy anyám csak pislantott rá néhányat. Kedves volt, nem fogadt el plusz pénzt. Ellenben... Anyu telefonszámát szívesen megkapta volna, ezért anyu odaadta azt a számot, ami a nagyié volt. Biztos örülni fog neki.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és mire megittam, a fiúk is befejezték a bunyózást meg valami vésőről sutyorgást, aztán utánam jöttek. Az ismeretlen kezet nyújtott. - Helló! A nevem Jackob Black, üdvözlünk a rézbőrűek földjén! A sámánunk elátkoz, ha szemetelsz! - mélyítette el a hangját mire felvontam a szemöldököm. - Apám a tanács tagja, és tényleg nem szereti a szemetelőket. - vonta meg a vállát, majd elvigyorodott.
- Én Colbie vagyok, de szólíts Callának. - mosolyogtam.
- Tudom, anyukád már mesélt rólad.
- Szereti megrontani a fiatal, póló nélküli fiúkat. - mondtam halálosan nyugodt hangon, mire Jackob széles vigyorra húzta a száját.
- Én meg szeretem megrontani a facér, csinos anyuká... Hé, mit csinálsz? - kérdezte miután sorozatban küldtem neki párat a legerősebb ütéseimből. Meg se érezte. Csak nekem fájdult meg az öklöm. Nagyon.
- Csak orvosi vizsgálatot végeztem. Kevesebb szteroidot kéne szedned. Szednetek. Mindegy. Nem keres már titeket a félmeztelen banda?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Uta no Prince-Sama fanfiction
Fura Kuroko no Basket-es fanficc, ami arról szól, hogy van egy fiú, ki valójában lány. A Teiko Alsó-középiskola kosárcsapatán kivűl persze senki sem tudja ezt. Ez első részek inkább olyan visszaemlékezés-féleségek.
Kuroko no Basket fanfiction, Aomine x OC(Sora) x K
ise párosítással. Nem tudom, hogy egy részes lesz-e, vagy hogy folytatni fogom-e. XD Szóval egyenlőre csak ennyi. Aztán majd ha jön az ihlet, jön a folytatás is, jjuppi! Ez is olyan összedobott lesz, mint a többi, hurrá! "A szerelem, tudjuk, ellentétek vonzalma - erősebben tör ki azzal szemben, ami lényünktől idegen."