A fejezet címe: Meglepődések a négyzeten!

- Megegyeztünk! - ráztam meg a kezét. Ez igazán semmiség volt ahhoz képest, hogy játszok egy meccset Aomiénével.

***

Épp a tévé előtt ültem, halálosan merven, amikor csöngettek. Egyszer. Aztán mégegyzser. Aztán úgy tűnt, az illető elaludt a csengőn. Vagy épp meghalt rajta. Nem igazán érdekelt egyik lehetőség sem; épp egy NBA meccs ment, aminek egy pillanatát is vétek lett volna kihagyni, azt nézve, hogy milyen iramban ment a játék. Hihetetlen tempót diktáltak, ha az egyik csapat lemardt, egyből egyenlítették az állást... Az erő csak úgy sugárzott belőlük, és azok a crossovrek*, és a zsákolások! Óh, te jó ég, ezek az emberek azért születtek, hogy megtesteítsék a kosárlabda iránti rajongásom!

És, ekkor a csengő újra megszólalt. Villámgyorsan és meglehetősen felpaprikázott hangulatban futottam az ajtóhoz - ezt a sebességet még Kobe Brayent* is megirigyelte volna - hogy lerugjam azt, aki épp az idegeimen táncolt. De amikor ajtót nyitottam, egyszerűen lefagytam amiatt, ami épp a szemeim előtt volt. Aztán becsukatm az ajtót. És kinyitottam. És becsuktam. És kinyitottam.

- Befejeznéd? - mordult már a kék óriás, majd beljebb engedte magát. Úgy, hogy be sem hívtam. Fizetek neki majd néhány illem leckét.

- Mit keresel itt? - kérdeztem ugyanilyen hangnemben. Fogalmam sincs, hogy került ide, hogy hogy jutott ide, vagy hogy vajon hány percet halasztottam el a meccsből, de abban biztos voltam, hogy Momoi keze volt a dologban. Meg se vártam, hogy válaszoljon, vissza baktattam a nappaliba a tévé elé, és az ölembe vettem a pattogatott kukoricát. Úgy tűnt, az óriás sem zavartatta magát, mert utánam jött, és elkezdte a tévét bámulni. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg.

- Momoi miatt jöttem. Azt mondta, itt van. - mondta halálos nyugalommal az arcán, miközben a hangja hátborzongatóvá vált. - Úgy tűnik hazudott.

- Ahham. - mondtam, majd még egy marék kukoricát tömtem a számba, majd Aomine elé tartottam. Vett belőle. - Hát, nincs itt, az már biztos. Szóval, mikor akarod randira hívni?

- Kit? - hőkölt hátra, mire megforgattam a szemem.

- A dédnagyanyámat. Momoit, te barom! - sóhajtottam, majd újra  a tévé felé fordítottam a tekintetem. - Igazán megérdemelné a sok szarság után, amit csinálsz. Én már rég szétvertem volna az az egocentrikus képedet. - folytattam, de láttam, hogy már Aomie kezd dühödni. - Mondjuk, lehet, hogy meleg vagy? Akinek nem jön be Momoi, még, ööö, nem is tudom... Alsó-középsuli után se, akkor annak az illetőnek vagy nincs farka, vagy meleg.

Aominéből csak úgy sugároztak felém a sötét energiák, majd, mintha ez  tök természetes lenne,  megfogta a pólóm nyakát, és belelihegett a képembe. Hamburger illata volt. Hmm, hamburger... Most komolyan megkívántam. Milyen rég nem voltam már McDonalads-ban! 

- Megmutassam neked, mennyire vonzódom a nőkhöz? Mondjuk, téged bottal se piszkálnálak, de Momoi... Momoit piszkálnám. Mással is.

- Nem igazán érdekel a szekszuális beállítottságod, Aomine. Én csak azt mondtam, hogy hajts rá, amint lehet. Az uszóklubból Hayaka elég sokat nézi őt szünetekben. És nem az arcáról beszélek.

- Nem érdekel. Azt sem értem, miért jöttem ide miatta. - mondta, majd a vállára kapta a táskáját. És kiindult. Isten se tudja miért, de utána mentem. 

- Mióta ismerem Momoit, állandóan rólad beszél. Aomine, nem akartalak megbántani. - Úristen, el sem hiszem, hogy ezt mondtam. - Nem tudtam, hogy ilyen lelkizős típus vagy. - tettem a szívemre a kezem. - Nem lehet, hogy azért jöttél ide, mert... Kedveled? Amiért kitartott melletted? Nyugodtan mehetett volna Tetsuval is. - Vagy kivel. Azt hiszem, ennek a srácnak a nevét szokta mondogatni. 

- Ismered Kuroko-t? - A hangja már megint visszatért arra a "nem-érdekel-a-világ-csak-magam" hangszínre, de a szemében meglepődés csillant. Aztán el istűnt onnan.

- Nem, igazából Momoi szokott róla beszélni. Sokta. Néha talán túl sokat is. Mindegy. azért a kis közjátékért még számolok vele. És máskor megtennéd, hogy úgy visselkedsz, mint egy vámpír? Nem szeretem, ha hivatlanul jönnek be a házamba. - mondtam nyugodtan, majd mikor a szemeim elkerekedtek az óriás nem tudta mire vélni ezt a hirtelen legkör változást, majd a hát mögé pillantott, és meglátta az én drága, egyetlen, imádni való bátyuskámat...

- Nem inkább a házunkba, húgi? - A szemében megcsillant az az őrült vágy, ami a kosárpályán is. - Már csak azt szeretném tudni, mit keres itt a Csodák Generációjának egyik tagja.

- Te! - gondolkodott el a nevén. - Kagami Taiga! Ritkán lepődök meg, de ez most szépen összejött.

*crossover - egy csel a kosárlabdában. Inkább megtévesztés. Elindulsz a labdával egy irányba, aztán nagyonnagyon gyorsan az ellenkező irányba viszed a labdát

* Kobe Brayant - híres kosaras. Az NBA-ban játszik.